A Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalat megalakulása előtt, már jelentős folyamszabályozási, illetve kavicstermelési munkák folytak Magyarországon. A Delmár Walter, Emil és Tivadar hajózási és kotrási vállalatból, valamint a Nagybátony – Újlaki Egyesült Iparművek hajózási és kotrási részlegéből alakult meg 1948- ban a Delmár – Nagybátonyi hajózási és kotrási munkaközösség. A munkaközösség tulajdona volt a Duna (később FK 101), a Castor (később FK 104), a Hungária (később FK 106), a Pannónia (később FK 111) kotrók, a József Lajos (később FK 201), a Tivadar (később FK 202), a Haza (később FK 203), az Erős (később FK 205), a Lukács (később FK 206) elevátorok, illetve motoros vontató hajók, kavicsszállító dereglyék.

Lényeges kitérni a Delmár Walter cégre, amely akkoriban a legjelentősebb hazai kotrógépparkkal rendelkező kotró vállalat volt. A vállalat olyan technikai színvonalú gépparkot, és olyan szellemű- szemléletű és tudású dolgozó gárdát adott át az utód vállalatnak, mely biztos alapot nyújtott az államosítás utáni újra induláshoz.

A Delmár – Nagybátonyi hajózási és kotrási munkaközösség, és az állami kotrások összevonásából 1949. február 4 -én megalakult a Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalat. A vállalat megalakulásakor, illetve az azt követő években a hajós létszám körülbelül 300 fő volt. Az államosítás révén több kisebb vállalat, valamint magán vállalkozó tulajdonában lévő kis teljesítményű kotróhajó is a FOKA tulajdonába került.

A Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalat az alapítást követően 50 évesnél is idősebb kotrógépekkel, elevátorokkal végezte tevékenységét. A FOKA szakembereinek lelkiismeretes munkája és hozzáértése, jártassága tette lehetővé a régi, korábban megrongálódott gépekkel történő eredményes termelést. A termelés mennyisége 1949 – 1951 között évi 2,8 millió m3 volt.

A Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalat életében jelentős változást hoztak az 1950- es évek, hisz ekkor került elfogadásra az ország első tizenötéves lakásépítési programja. Az épülő budapesti házgyárak építőipari kaviccsal való ellátása a vállalat egyik kiemelkedő feladata lett. A FOKA számára nem csak a kavicsellátás jelentett jelentős feladatot, hanem a megnövekedett vízépítési munkák száma is.

Az 1950-es években a vállalat kiemelkedő tevékenységei közé tartozott Kalocsa – Baja- Szeremle térségében a dunai árvízvédelmi töltések kiépítése, illetve ezek erősítése. Említést érdemel még a FOKA dunaújvárosi kikötőjének kotrása is.

A feladatok száma, illetve összetettségük egyértelművé tette a vállalat vezetése számára, hogy jelentős eszközbeszerzésre lesz szüksége a Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalatnak. 1958-tól – 1970- es évek végéig, jelentős állami támogatással, folyamatos, nagymértékű fejlesztésre került sor. A fejlesztés során eszközök gyártása, beszerzése történt. Elmondhatjuk, hogy ezen időszakban alakult ki a Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalat hírneve is.

1958 -ban épült az első jégtörő hajó.  A Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalat állományában összesen kilenc jégtörő hajó dolgozott. 1960- 1980 –as évek között a kavics szállító uszályok tipikus vontatója volt. A jégtörő hajóknak kiemelt feladatuk volt, hisz télen a jeges ár elleni védekezésben vettek részt, nyáron pedig a kavics uszályok vontatásával járó feladatokat látták el. A jégtörő hajókat a Balatonfüredi Hajógyár fejlesztette ki. Vontatási feladatoknál széles körben alkalmazták a 221, 442 és 957 Kw-s típusokat.

A Bajai Hajóépítő Üzem 1959- ben került át a Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalathoz, a korábbi DETERT, MAHART tulajdonból. Kezdeti időszakban az üzemben dolgozók létszáma 30 fő volt, minimális gépi felszereltséggel.  Az üzemnek még lemezvágó ollója, illetve darus gépkocsija sem volt, viszont a FOKA hajójavító üzemének szakembereinek kitartása, lelkesedése, és lelkiismeretes munkája átsegítette Őket a nehézségeken. Az üzem életében gyökeres változást jelentett a FOKA- hoz kerülés, hisz a folyamatos fejlesztéseknek köszönhetően, új műhelyek, fedett csarnokok, öltözők, irodaépületek, sólyatér került kialakításra. A bajai üzem számos hajót épített, így a kavicselevátor, tanyahajó, aggregáthajó, kutatóhajó, zagyelevátor, zagyszivattyú, zagyátemelő állomásokat. Az új hajók építésén túl, az üzem kiemelt helye volt a felújításoknak is.

Az 1960- as évektől kezdődő eszközbeszerzés egyik eredménye, az MSD 275 típusú szovjet gyártmányú (Leninszkaja Kuznyica) vedersoros kotrógép, melyet 1962- ben helyeztek üzembe. Az ezt követő években, további 3 db ilyen típusú vedersoros kotró kezdte meg munkáját. A vállaltnál az MSD 275 típusú kotró megjelenése, jelentős mértékben hozzájárult a termelés növekedéséhez. A kotró maximális kotrási mélysége 10 m, a kotró berendezése 39 db 400 l űrtartalmú vederből állt.  A kotróhajó teljesítménye kb. 350 m3/ óra. A hajótestben helyezték el a gépházat, üzemanyag és különféle víztartályokat, raktárakat, javító műhelyeket, lakókabinokat.

1963 is fontos évszám a Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalat történetében, hisz ekkor készültek el a Magyar Hajó és Darugyárban, az első ikermerítéksoros elevátorok, vállalati tervek alapján. További ikermerítéksoros elevátorok készültek a Bajai Hajójavító üzemben is, melyeket 1970- ben helyeztek üzembe. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a FOKA Vállalat Műszaki Fejlesztési Osztályának szakemberei már az 1960 – as években is magas hajótervező, és építő tudással rendelkeztek, melynek egyik ékes példája az ikermerítéksoros elevátor.

Az ikermerítéksoros elevátor teljesítménye 400 m3 / óra, ami a gyakorlatban annyit jelentett, hogy egy 500 t-s kavicsuszályt 40 perc alatt ürített ki. Az elevátor hossza 60 m, szélessége 10,3 m volt. A merítéksor felhúzható és leereszthető, így a terhes és üres uszályok alá állhattak, illetve eltávozhattak. A kirakógém rácsos vasszerkezet. A kirakó szalag 800 mm széles, 6 m/sec sebeséggel haladó, végtelenített vászonbetétes gumiszalag. A kirakó gém a forgástengelytől mérve 38 m- re nyúlik ki a vízvonal felett 14,9 m magasságban. Az ikermerítéksor 2x29 db, egyenként 130 l űrtartalmú vederből állt.

1960- as évek második felében megalakultak az önálló kirendeltségek, egy- egy terület kotrási és szabályozási munkáinak végzésére. Ennek köszönhetően létrejött a Dunai Kirendeltség, amely az építőipar kavics termelésére, a Szállítási és Értékesítési Kirendeltség az építőipari kavics eladására volt hivatott. Szegedi Kirendeltség a Tisza, Maros, Körösök szabályozási munkáinak elvégzésére, valamint a Marosi homok kitermelésére alakult. A Balatoni Kirendeltség a Balatonon szükséges kotrási és vízépítési munkák elvégzésre alakult. Lényeges megemlíteni, hogy FOKA hajós létszám a 60-as évek közepére elérte 600 főt, ami folyamatosan emelkedett az eszközpark bővülésével.

A Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalat az 1960-as évek második felében önjáró folyami tartályhajókat vásárolt Szovjetuniótól, melyek valóságos vízi „úszó üzemanyagtöltő” állomások voltak. A hajó hossza 50 m, szélessége 9 m, modern, kényelmes és teljes távvezérléssel működő hajók voltak, 5 főnyi személyzettel. A hajón 4 db 37,5 tonna űrtartalmú tartályt helyeztek el. A Duna teljes hosszán dolgozó úszómunkagép egységeket (kotrók, elevátorok, vontatók) a tartályhajók látták el gázolajjal. Hatalmas tartályhajók üzembehelyezésével gyorsabban, fennakadás nélkül biztosítható volt az üzemanyag ellátás, ami hozzájárult a termelés növekedéséhez, illetve gazdaságosabbá tételéhez.

A FOKA számára fontos volt, hogy dolgozóinak megfelelő kulturált, szinte „második otthont” biztosítson. A vállalat úgynevezett lakóhajókat -tanyahajókat- épített a dolgozók részére. A FOKA Műszaki Fejlesztési Osztálya tervezte, a Bajai Hajójavító Üzem sorozatban gyártotta a 20 és 30 személyes tanyahajókat. A tanyahajón egy, illetve kétszemélyes szobák álltak a dolgozók rendelkezésére, társalgóhelyiség tévével, rádióval, könyvtárral. Hideg- meleg vizű fürdőszoba, ebédlő, konyha került kialakításra a hajón. A tanyahajó vontatható, saját kormánnyal rendelkezik, bárhol kiköthető volt.

1966- ban ismét egy komoly kotróhajót vásárolt a FOKA, amit a csehszlovákiai Komárnoi ZTS hajógyárban építettek. A KDB 500 típusú, FK 129 elnevezésű vedersoros kotró hossza 51,35 m, szélessége 9,47 m, optimális kotrási mélysége 8 m, maximális kotrási mélysége 12 m, vedrek űrtartalma 380 l volt. A kotróhajó teljesítménye kb. 500 m3/ óra. A fedélzeti szerelésekhez a vezérlőfülke mellé a jobb és bal oldalon 2 db 2,5 t 5m gémkinyúlású darut építettek.

1967- ben a FOKA Hollandiából két darab korszerű, hazai viszonylatban is teljesen új technológiát jelentő vágófejes szívó-nyomó hidromechanizációs kotrógépet vásárolt. A vállalat ezirányú beruházása lehetővé tette, hogy komolyabb vízépítési, illetve folyamszabályozási feladatokat lássanak el. Az IHC BEAWER 500 típusú vágófejes szívó-nyomó hidromechanizációs kotrógép egy fő pontonból, és négy oldalpontonból állt, mely szétszerelhető volt, így akár közúton is szállíthatták. A főponton foglalta magába a gépházat, ahol elhelyezték 346 Kw – s főmotort és a centrifugális zagyszivattyút. A hajó maximális kotrási mélysége 8 m volt. A FOKA alkalmazta még az IHC BEAWER kotrócsalád másik tagját is, ami az IHC BEAWER 1500 típusú kotró volt, melynek kotrási mélysége 12 m.

A vállalat történeti visszatekintésében fontos adat, hogy 1967- 1969. évek összesített eredményei elérték a 9,6 millió m3 termelési értéket. Az 1970 – es években tovább nőtt az építőipari kavics iránti kereslet, így a vállalatnak növelni kellett a kitermelést.

1970-es években a Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalat a házgyárak építőipari kaviccsal való ellátásán túl, több fontos feladatot is ellátott. A Duna, valamint a Tisza folyamszabályozási, hajóút, és gázló kotrási feladatainak ellátásában is tevékenykedett. A Balaton szabályozási, és komplex feltöltési, partfalépítési munkáinak elvégzése is feladata volt. A vállalat dolgozott még a Paksi Atomerőmű dunai tápcsatornájának, valamint a Százhalombattai erőmű dunai hidegvíz csatornájának, Leninváros erőmű tiszai csatornájának kotrásánál is.

1970 – es évek elején átadásra került az Aggregát hajó FOKA számára. A FOKA Műszaki Fejlesztési Osztálya tervezte, a Bajai Hajójavító Üzem gyártotta. A hajó kétféle munkavégzésre volt alkalmas. Egyrészt a vízen dolgozó munkagépek (kotrók, elevátorok) főüzemének meghibásodása esetén áramellátást biztosított, másrészt pedig zagyátemelő állomásként is működött, ami azt jelenti, hogy folyamszabályozási munkálatoknál, a folyó medréből csővezetékeken keresztül eltávolításra kerülő hordalék továbbítására is alkalmas volt. A hajó generátorának teljesítménye 264 kW volt, ami megegyezik a legnagyobb kotrógépbe beépített teljesítménnyel, melyből következően valamennyi úszó- munkagép kiszolgálására alkalmas volt.

Az ipari – és házgyári építkezések igényeit kielégítő, folyami kavics biztosítása érdekében a Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalat 1972- ben osztrák típusú 315, 750, 1300 lóerős vontatóhajókat vásárolt a 300-500 tonnás kavicsuszályok vontatáshoz. DDSG- től vásárolt hajókat a FOKA angyalföldi Központi Hajójavító Műhelyében átalakították a célnak megfelelően. A vásárlást követően a vállalat új hajói a váci DCM, dunakeszi 3.sz. Házgyár, az óbudai 2. sz. Házgyár valamint a többi partmenti kirakóhelyre vontatták az uszályokat.

1972-1973 között a Bajai Hajójavító Üzemben elkészült, és átadásra került a geológiai kutatóhajó. A kutatóhajó a felderített kavicsmezőkből, kavicsrétegekből talajmintát emelt ki minőség vizsgálat céljából.  A hajó fedélzetén elhelyezett ATLAS COPCO fúróberendezés max. 30 m mélységből tudott talajmintát venni. A fúróberendezés az úszótestről leszerelhető volt, így lehetőség nyílt zátonyokon, szigeteken alkalmazni a berendezést. A fúrásmintákat a hajóraktárban tárolták, de lehetőség volt, a fedélzeti laboratóriumban is a minták elemzésére.

A FOKA 1973- ban a közös Csehszlovák – Magyar Duna szakaszon jelentős mennyiségű folyami kavics exportálására kötött szerződést. A szerződésben vállaltaknak megfelelően évi körülbelül 260 ezer m3 Duna – kavicsot szállított a vállalat Csehszlovákiának, melyet mély és magasépítési munkákhoz használtak fel.

Az MHD Balatonfüredi hajógyára 1977. júliusában két önjáró kőszállító uszályt adott át a Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalat balatoni kirendeltségének. A hajók típusjele Z 100 K volt, FK 735-Z, FK 736-Z. A hajók tervezését a vállalat Műszaki Fejlesztési és Ellenőrzési Osztályának Szerkesztési Csoportja végezte el. A két hajó üzembeállításával a Balatoni Kirendeltség munkája hatékonyabbá vált, illetve orvosolták a folyamatos vontatóhajók hiányának problémáját, az önjáró uszályok használatba adásával. Az uszályok jelentős feladatot láttak el a Balatonon, hisz a kőanyag helyszínre szállítását biztosították az épülő partvédőművekhez. A hajótest teljes hossza 36 m, szélessége 7m, holtvízi sebessége 12,3 km/ó volt. A személyzet számára kulturált életmódot, kényelmet biztosított a hajón kialakított tágas lakótér.

1978 tavasza is fontos időpont, hisz a FOKA ekkor állította üzembe a 70/150-10 Werf Van Rees holland kotrógyártó cég hidromechanikus kotrógépét, amely az úszó szivattyús kotrók továbbfejlesztett változatát képviselte. A gép elsősorban a kavicsanyag hidromechanizálása során került alkalmazásra, aminek hatékonyságát a nagy keménységű, nagymértékben kopásálló kavicsszivattyú biztosította. A típus megjelöléséből kiolvasható a kotró három fő jellemző paramétere, sorrendben a kavicsszivattyú, a vágófej hajtásteljesítménye, és maximális kotrási mélység.  A főgép Caterpillar D-336-TA 8 hengeres, 4 ütemű, 810 kW teljesítményű dízelmotor, a kotrási mélysége 10 m volt.

A Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalat kiemelkedő munkáját, komoly termelését bizonyítja az is, hogy 1978- ban, az évi 23,4 millió m3 országos kavicstermelés 20,3 % -a, a FOKA által kitermelt anyag volt. Budapest kavicsellátásának 90 %- át a FOKA biztosította 2,8 millió m3- el. 1978- ban elfogadásra került az újabb 15 éves lakásépítési program, melyhez a FOKA- nak is alkalmazkodni kellett, évente 1,2 millió m3- el növelni kellett termelését. A vállalatnak 1,2 milliárd forint értékben, további beruházásokat kellett végrehajtani annak érdekében, hogy a termelést növelni tudják.

1979. őszén az MHD Balatonfüredi hajógyára átadta a FOKA számára, a kitűzési és mederfelmérési feladatok elvégzésre egyaránt alkalmas H7100 típusú / FK 350 jelzésű hajót. A bóják szállítását, ki és berakodását a hajón kiképzett nagyméretű nyitott rakodótérben végezték. A rakodóteret 7,84 kN teherbírású forgódaruval látták el.  A hajót felszerelték radarberendezéssel és mélységmérővel is. A hajó hossza 21,7 m, szélessége 5,26 m, a főüzemet 2 db RÁBA MAN D 2156 HM 6 típusú dízelmotor képezte.

A Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalatnak jelentős fejtörést okozott, hogy a Budapesthez közeli kotrási helyek kiaknázásra, valamint a parthoz közeli kotrási területek korlátozásra kerültek, ebből következően új kotrási helyszínek kijelölésére volt szükség.  Új kotrási területeket jelöltek ki Pilismarót, illetve Esztergom térségében, melyből kifolyólag a korábbi 20-30 km – es szállítási távolság, 60-70 km- re növekedett. A szállítási távolság növekedése fejlesztést indokolt, továbbá a vontatásos technológia helyett, a hatékonyabb, illetve kevesebb hajós létszámot igénylő tolóhajózásra került a hangsúly a vállalatnál.

A korábban megkezdett fejlesztéseknek köszönhetően, az MHD balatonfüredi gyárában 18 db 600 tonnás toló, és 21 db egyenként 600 tonnás teherbírású tolt hajó készült a FOKA számára. Az első „Z” hajó az FK 701 nevet kapta, mely 1979- ben, az utolsó hajó az FK 718 nevet kapta, mely 1982 – be készült el. A toló és tolt bárkából álló kavicsszállító flotilla 1980- ban jelent meg a Dunán. Megjelenésükkel korszerűsödött a kavics vízi szállításának hajózási technológiája. A toló uszály hossza 68,45 m, szélessége a főbordán 7 m, holt vízi sebessége tolt alakzatban 12 km / ó. A 600 t-s toló uszályon 4 fő részére rendeztek be lakó- és tisztálkodó helyiségeket, amelyek központi fűtéssel fűthetőek. A 600 tonnás tolt uszályt a toló uszály elé, vagy mellé csatolva alkalmazták. Fontos megjegyezni, hogy a rakodótérben lévő kavics, szállítás közben elveszíti víztartalmát, a víz a beépített szűrőkön keresztül a hajófenékbe jutott, ahonnét szivattyú távolította el.

Annak ellenére, hogy egyre több építőipari kavicsra volt szükség, a Budapesthez közeli kotrási helyek 1978 II. félévére kimerültek. A FOKA- nak kutatásokat kellett végezni, annak érdekében, hogy megfelelő minőségű, mennyiségű kavicsot biztosítani tudja megrendelői részére. Hosszú távú megoldást az öblözeti kotrások jelentették a vállalat számára. Budapest, valamint a Dunakanyar kavicsellátását a pilismaróti öblözeti kotrás, Dunaújváros, Ercsi, és a dél-alföldi kavicsigényeit a szalkszentmártoni öblözeti kotrás megkezdésével biztosította.

1979- ben sok nehézség, bonyolult engedélyezési eljárásokat követően beindították a pilismaróti öblözeti kotrást a bejárati csatorna kiépítésével. Talajmechanikai eredmények az 500 hektáros terület alatti kavicsmennyiségét 50 millió m3- re becsülte. A kavics minősége, szemeloszlása, homok- iszaptartalma igen kedvező eredményeket mutatott.

A Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalat történetében ismét egy meghatározó dátum volt 1981 is, ugyanis ekkor készült el, és lett üzembehelyezve a vállalatnál a KBT 400/200 típusú mosó – osztályozó vedersoros kotró, mely az FK 140 nevet kapta.  A KBT 400/200 típusú kotróhajó a csehszlovákiai Komárnoi ZTS hajógyárban tervezték, illetve építették meg a FOKA számára. A maga idejében a világ legjobb, Közép- Európa viszonylatában a legnagyobb folyami vedersoros osztályozó berendezéssel ellátott kotróhajó volt, mely érdekessége, hogy kilenc különböző művelet elvégzésére volt képes.

A KBT 400/200 típusú, FK 140 elnevezésű mosó – osztályozó vedersoros kotró hossza 76,5 m, szélessége 13,22 m, optimális kotrási mélysége 8-10 m, maximális kotrási mélysége 15 m, vedrek űrtartalma 405 l volt. A kotróhajó teljesítménye kb. 550 m3/ óra, osztályozó berendezéssel 450 m3 /óra. A mederből kiemelt kavicsból mosással kb 10 % iszapszennyeződést távolított el, mely által a késztermék minősége javult. A KBT 400/200 osztályozó berendezésének köszönhetően 0,1-5 mm, 5-80 mm, 01-20 mm, 20-80 mm, 01-80 mm szemszerkezetű anyagot tudtak kinyerni. Lényeges megemlíteni, hogy a FOKA szakemberei, a Komárnói ZTS hajógyár szakembereivel együttműködve fejlesztette ki azt a víztelenítő kereket a kotróhajón, amely lehetővé tette a 0,1- 5mm szemszerkezetű anyag kinyerését.  Az FK 140 mosó – osztályozó vedersoros kotró a pilismaróti- öbölben, illetve a szobi rév feletti Duna- szakaszon végezte a kavicskitermelést.

1983 is meghatározó évszám a Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalat életében, hisz a vállalat kivitelezőként részt vett a Gabcikovo- Nagymaros vízlépcsőrendszer megvalósításában. 1983 decemberében hosszas előkészítés, precíz tervezést követően a vállalat első kavicsos garnitúrája -FK134 vedersoros kotró, FK212 elevátor, FK332 hajó, FK366 rendező hajó, 6 db 500 tonnás uszály –  bevonult az alvíz- csatornába Gabcikovon.

1984 február hónapban beindult a termelés Gabcikovon, illetve a FOKA második kavicsos garnitúrája –FK127 vedersoros kotró, FK 209 elevátor, FK737,739,740 önjáró „Z” uszály, FK 625 tanyahajó- is felvonult a helyszínen.

Említést érdemel az a tény, hogy 1986– tól az építőipari kavicstermelést csökkentette a vállalat, tekintettel arra, hogy jelentős mértékben csökkent a kereslet.

1980-1989 között a FOKA, a kavicstermelésen túl, számos más fontos feladatot is végzett. A Maros folyó szabályozása, árvízvédelmi töltésének erősítése, Dunaújváros strandkotrás, Szeged medencés kikötő kotrása, több magyarországi kikötő víz-, gáz-, olajvezetékek csőágyazati kotrása. Vízépítési területen az eddigi legnagyobb munkája a vállalatnak a Bős- Nagymaros vízlépcsőrendszer volt. A vízlépcsőrendszer munkálata során 1984- ben 1,5 millió m3, majd az ezt követő 1985-1986 – ban évenkénti 3 millió m3 anyag kitermelést végzett.  Említést érdemel még, hogy a vállalat az M 0 –ás autópálya építésénél is tevékenykedett.

1989-1990 – ben komoly pénzügyi nehézségek, működési problémák jelentkeztek a Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalatnál. A Bős- Nagymarosi munkák leállítása, kavicstermelő helyek korlátozása, kavics megrendelések visszaesése eddig soha nem tapasztalt kedvezőtlen pénzügyi helyzetet okozott a vállalatnál. A kieső bevételek nem voltak egyensúlyozhatók. 1990 – ben a vállalat 89 millió Ft hiánnyal kezdte az évet, a nagymértékű, eddig soha nem tapasztalt hiány a Bős- Nagymarosi munkák leállítása miatti kártérítéssel rendezhető lett volna.

1990 – es évek elején a Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalat siker története elérkezett a végéhez. A privatizáció során a FOKA termelőeszközeinek nagy része magánkézbe került, illetve bizonyos hajókat sajnálatos módon megsemmisítettek. Említést érdemel, hogy Közép- Európa viszonylatában a legnagyobb folyami vedersoros osztályozó berendezéssel ellátott kotróhajó az FK 140 is ennek áldozata lett, valamint még jó néhány 600 t kavicsuszály, illetve egyéb hajó is. Érthetetlen, és felháborító, hogy az egykori FOKA legfiatalabb gyártású, és legkorszerűbb termelőeszközeit minek, vagy kinek állt érdekében szétvágatni. Ahogy fentebb írtam a Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalat megmaradt hajói jelenleg Palágyi Ferenc vállalkozó, MA-HARD Hajózási és Vízépítő Kft., Kavics-Ker Kft. tulajdonában vannak, valamint  kisebb vállalkozások bérlik.

A Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalat sikere, a vállalat szakembereinek lelkiismeretes munkájában és hozzáértésében, valamint jártasságában rejlett.

Vác, 2019. 05.04.

Batki Zoltán – szerkesztő

Forrás: 

• FOKA: Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalat értesítője 1950-1990
• Dr.Honfi László: A vizi kotrások úszógépei